Régi tánckultúra egy baranyai faluban

A kotet a 20. szazadi hosszuhetenyi paraszti tanckulturat rekonstrualja, kiterve az 1800-as evek vegetől az 1900-as evek kozepeig tarto időszakban bekovetkező valtozasokra. A tanckeszlet es a tancelet atalakulasat tagabb tarsadalomtorteneti kontextusba helyezve vizsgalja, egyben tancon kivul mas kulturalis jelensegeket is bevon a kutatas korebe. Szem előtt tartva, hogy a paraszti reteget nem lehet a tarsadalom tobbi reszetől fuggetlenul kezelni, a kutatas Martin Gyorgy es Hofer Tamas gondolatabol indult ki, miszerint a tanckultura atfogo kulturalis rendszer resze – a nepi műveltseg egyes teruletein zajlo valtozasok osszecsengenek, ezert az itt kozolt vizsgalat kiter a targyalkoto nepműveszet, folklor, tarsadalomneprajz targykorebe tartozo jelensegekre is. Hosszuhetenyben a korai polgari tarsastancok asszimilacioja gazdagitotta az ugros-kanasztanc tanctipust es hozzajarult annak tovabbelesehez. Ez a hatas meglehetősen rovid ideig, mintegy az 1920-as evek elejetől az 1930-as evek elejeig ervenyesulhetett. Az ugros tanctipus fennmaradasa elsősorban az intezmenyesitett hagyomanyőrzesnek koszonhető. A tancmesterek tevekenysege felgyorsitotta mas tanctipusok (peldaul a regi lassu paros tanc) es a regiesebb viselkedesi formak eltűneset. Az első vilaghaboru utan a fiatalok szamara szorakozasi lehetőseget, a parvalasztas es a hazassag előkesziteset nyujto regies kozossegi alkalmak (fono) veszitettek jelentősegeből. Az ujabb intezmenyek (olvasokorok, szinjatszo csoportok stb.) reven, mas keretek kozott a tarsas szorakozas formai tovabbra is megmaradtak. A kereteket, a falu tarsadalmi es kulturalis eletenek vazat a ket vilaghaboru kozott egy meglehetősen szoros-szigoru intezmenyrendszer adta. A helyi tarsadalmi-politikai erők, az oktatasi es hitelet vezetői ezeken keresztul erőteljesen befolyasoltak a kulturalis eletet. Az urbanizacioval parhuzamosan valtozott meg Hosszuheteny kulturalis arculata: mindazok a jelensegek, melyek „megmentesere” nem specializalodott valamilyen celtudatos hagyomanyőrző tevekenyseg, eltűntek vagy gyokeresen megvaltoztak. Hosszuhetenyben a ket vilaghaboru kozott intezmenyesitett hagyomanyőrző tevekenyseg nagyon sok, a 20. szazad első harmadaban lassan feledesbe merulő szokas (peldaul lakodalmi ritusok) mellett bizonyos tancok (ugros, kanasztanc, csardas stb.) fennmaradasanak is kedvezett, ezeket viszont formai tekintetben nehany esetben atalakitva (friss csardas), a tanc nehany elemet kiemelve, leegyszerűsitve, statikussa merevitve hagyomanyozta tovabb. A helyi tanckulturaban a motivumok, tanctipusok es a tancstilus szintjen bekovetkezett valtozas sokretű tarsadalmi es kulturalis folyamat kovetkezmenye, melyben a polgari-kulturalis intezmenyek, a hagyomanyőrző egyesuletek mellett a legujabb baranyai nepműveszeti stilusok, az egyutt elő nemzetisegek hatasai egyarant ervenyesultek. A kotet masodik resze az 1975-os gyűjtes soran filmre vett, Fugedi Janos es Vavrinecz Andras szerkeszteseben a Regi magyar tancstilus – Az ugros cimű antologiaban megjelent hosszuhetenyi ugrosokat elemezi. Az elemzes a negy- es ketszolamu tancok motivumtipusrendjet a ritmikai, majd a kontextust figyelembe vevő tamasztekszerkezeti bonyolodas szerint allitotta fel. A kozles novuma, hogy a magyar tancelemző gyakorlatban itt jelent meg előszor a motivumtipusok elvont abrazolasanak mod-szere.