Nem-szokványos gazdaságpolitikai intézkedések figyelembevétele a nemzetgazdasági modellezésben

Az USA penzugyi szektoraban 2007-ben kipattant, majd Europara es egyes mas regiokra is atterjedt gazdasagi valsag rendkivuli es drasztikus beavatkozasokra kesztette a nyugati orszagok vezetőit. Mivel ezekben az orszagokban a valsag kitorese előtti gazdasagpolitika alapjat a vezető egyetemeken a makro- es mikrookonomia kereteben oktatott hagyomanyos (atfogo elmeleti rendszert kepező neoklasszikus, illetve keynesianus) gazdasagelmeletek kepeztek, amiből a gazdasagi szakemberek is tanultak, a szakmai- es kozvelemeny jelentős reszeben az alakult ki, hogy a valsagert, legalabbis annak sulyossagaert az ezeket a csődot mondani latszo elmeleteket „vakon” kovető gazdasagpolitika a felelős. Az addig bevett elmeletek kivalo „bűnbak”-nak is bizonyultak. Ugyanakkor mivel a valsag elhuzodott, egyre nagyobb igeny jelentkezett az egyes orszagokban alkalmazott spontan, azonnali valaszreakcioin tullepve egy hosszabb tavon is műkodő, atgondoltabb es egymassal valamifele elmeleti koherenciat mutato elemekből allo uj gazdasagpolitika kidolgozasara. Az ilyen elmeleti rendszer (vagy legalabbis annak latszatanak) igenyevel fellepő gazdasagpolitikakat nevezik „heterodox”, nem-szokvanyos (non-mainstream) vagy a magyar kozbeszedben „unortodox” gazdasagpolitikanak. Noha jelen cikkben nem kivanom targyalni a valsag okait es ertekelni a kormanyok azota kovetett gazdasagpolitikajat, elkerulhetetlen, hogy előszor megprobaljuk tisztazni, hogy mit ertsunk a cimben megnevezett „nem-szokvanyos” gazdasagpolitikan. A masodik fejezetben az EU- es Magyarorszag koltsegvetesi adatain (trendjein es egymashoz valo viszonyan) probaljuk meg kimutatni a gazdasagpolitika nem szokvanyos jelleget. A harmadik fejezet vallalkozik (jelentős mertekben uttorő jelleggel) a nem-szokvanyos gazdasagpolitikai intezkedeseknek az erintett fő makrookonomiai (avagy nemzeti szamla) kategoriak szerinti rendszerezesere, csoportositasara. Ennek soran a hazai gazdasagpolitikai gyakorlatbol szamos peldat is felhozunk. A negyedik fejezet targyalja a fenti csoportok szerinti tagolasban a vonatkozo nemszokvanyos gazdasagpolitikai intezkedeseknek a nemzetgazdasagi modellekben valo abrazolasanak elvi lehetősegeit. Az otodik fejezet peldakat mutat be az egyes intezkedesek modellbeli abrazolasara. Ennek soran a nehany ismert (bar korabban mas szituaciokra alkalmazott) modellezesi technika ismertetese mellett szamos uj technikai megoldasi javaslat felvazolasara is sor kerul.