Minimálisan invazív, endoszkóppal asszisztált, transcribriform reszekció a koponyaalap rosszindulatú daganatainak sebészetében = Minimally invasive endoscopic transcribriform resection of malignant lesions of the skull base

Absztrakt: Bevezetes: A koponyaalapot is erintő rosszindulatu sinonasalis daganatok legtobb tipusa sebeszi ellatast tesz szuksegesse. Az esetek nagy reszeben ma mar lehetőseg nyilik minimalisan invaziv, craniofacialis kulső feltaras nelkuli, endoszkopos műtetet vegezni. Celkitűzes: Kozlemenyunkben a koponyaalapot destrualo rosszindulatu daganatok sebeszi megoldasa celjabol alkalmazott endoszkopos transcribriform feltarassal szerzett tapasztalatainkrol szamolunk be. Modszer: 2015. februar es 2017. julius kozott negy ferfi es 1 nőbetegen hajtottunk vegre műtetet. Az atlageletkor 64,6 ev volt (59–70, median: 66). Minden műtet az orruregen keresztul, minimalisan invaziv behatolassal, endoszkopos vizualizacio mellett tortent, a koponyaalap transcribriform feltarasaval es reszekciojaval. A műtet indikaciojat 2 esetben Kadish szerinti C-stadiumu esthesioneuroblastoma, 1 esetben T3N0 sinonasalis nem differencialt carcinoma, 1 esetben T1N0 intestinalis tipusu adenocarcinoma, illetve tovabbi 1 esetben T4N0-laphamcarcinoma kepezte. Eredmenyek: A betegek kovetesi ideje 14 es 46 honap kozott alakult, atlagosan 22,8 honap volt. A műtetek soran intraoperativ szovődmeny nem lepett fel. A posztoperativ időszakban egy beteg eseteben liquorrhoea, illetve emellett pneumocephalus alakult ki, melyek lumbalis drenazs alkalmazasa es konzervativ kezeles mellett rendeződtek. Az utankovetes soran egyik beteg eseteben sem eszleltunk recidivat. Kovetkeztetes: Az elulső koponyaalap rosszindulatu daganatainak sebeszi megoldasakent az endoszkopos, transnasalis, transcribriform feltarassal vegzett reszekcio kivalo alternativaja a kulső feltarasbol vegzett műteteknek a biztonsagos kivitelezhetőseg es a megfelelő onkologiai eredmeny eleresenek szempontjabol is. Orv Hetil. 2019; 160(40): 1584–1590. | Abstract: Introduction: Malignant tumours of the sinonasal region – including those with invasion of the skull base – necessitate surgical resection. The majority of the cases give an opportunity to perform the procedure via minimally invasive, endoscopic approach, without external, craniofacial surgery. Aim: To assess our clinical experience in treating anterior skull base malignancies, performing minimally invasive endoscopic transcribriform resection. Method: Between February 2015 and July 2017, four male and one female patient underwent minimally invasive, endoscopic skull base procedure. The mean age was 64.6 years (59–70, median: 66). Every surgery was performed via transnasal, endoscopic transcribriform approach. In two cases Kadish C esthesioneuroblastomas, while in one case a T3N0 sinonasal non-differentiated carcinoma, a T1N0 intestinal type adenocarcinoma and a T4N0 squamous cell carcinoma was the indication of surgery, respectively. Results: The mean follow-up time was 22.8 months, between 14 and 46 months. Intraoperative complications did not occur during the procedures. Regarding the postoperative period, liquorrhoea and pneumocephalus occurred in one case. Complications were solved with lumbar drainage. During follow-up, neither residual nor recurrent tumour was observed in our patients. Conclusion: Endoscopic transcribriform resection of the skull base malignancies is a safe and viable alternative to the traditional open approach. Orv Hetil. 2019; 160(40): 1584–1590.