Zsiókások és nádasok legeltetése és egyéb használatai a Duna-völgyi szikes tavak területén a helyi emberek visszaemlékezései alapján

A termeszetvedelem jelentős paradigmavaltason megy at napjainkban. A rezervatum- szemleletet folyamatosan valtja fel a kimeletes hasznositassal megvalositott termeszetvedelem. Utobbihoz a helyileg adaptalodott gazdalkodoi gyakorlatok ismerete alapvető. Kutatasunk celja a Duna-volgyi szikes tavak 1950 es 1970 kozotti hasznalatanak es kesőbbi novenyzeti valtozasainak feltarasa volt. Osszesen 34 db strukturalt interjut keszitettunk helyi gazdalkodokkal, melyeket termeszetvedelmi szakemberekkel keszitett interjukkal egeszitettunk ki. A szikes tavak zsiokasait es nadasait sokfelekeppen hasznositottak: arattak, kaszaltak, legeltettek (pl. szarvasmarha, lo, sertes, szarnyasok), szukseg eseten egettek. A kisparaszti hasznalat megszűnese es az ezzel parhuzamosan tortent edesviz-bevezetesek a nadasok, zsiokasok terjedesehez es a nyilt vizfeluletek csokkenesehez vezettek. Feltetelezzuk, hogy a Duna-sik, tobbnyire antropogen hatasra elmocsarasodo szikes tavait a hagyomanyos tajhasznalati formak es a vizhaztartas egyuttes helyreallitasaval vissza lehetne allitani a vilagszinten is unikalisnak szamito feher (un. zavaros) vizű allapotukba.