A klímaváltozás és a városi hősziget-effektus együttes hatása a lepkeszúnyog-fajok által terjesztett emberi megbetegedésekre

A Leishmaniasis az egyik legfontosabb, jelenleg gyorsan emelkedő esetszamot mutato, izeltlabu vektorok altal terjesztett betegsegcsoport a Foldon. A bantalmat okozo egysejtű parazitak atviteleert felelős lepkeszunyog-fajok (Phlebotomus spp.) jelenlegi geografiai elterjedeset a mersekelt egov alatt a teli minimum hőmersekletek limitaljak. Ugyanakkor a varosi hősziget-effektus, az epuletek hő-emisszioja a hőhidakban vagy a jovőben varhatoan melegedő eghajlat a klimavaltozas kovetkezmenyekent megfelelő kornyezetet teremthet a Phlebotomus fajok megtelepedesehez e regiokban is. Jelen cikkunk reszben korabbi vizsgalatainkon alapul, melyekben a hőhidak, a varosi hősziget-effektus es a klimavaltozas, egyes mediterran disznovenyek es a legfontosabb lepkeszunyog fajok vagy a klimavaltozas hatasara modosulo lepkeszunyog elterjedesi teruleteket modelleztuk. Vizsgalataink soran kimutattuk, hogy a hőhidak hőmerseklete 3–7 °C-kal magasabb lehet, mint a levegőhőmerseklet az azonos időpontokban, tovabba az antropogen hőemisszio mellett is a jelenben hőszennyezett, de nem fűtott epuletekben vagy termeszetes uregekben van mod a honos lepkeszunyog fajok attelelesere Magyarorszagon. A varosi hőszigethatas kezenfekvő magyarazatot adhat arra, hogy a Phlebotomus ariasi legeszakabbi előfordulasa miert eppen Parizs, a Phlebotomus neglectus elterjedese pedig miert Budapest agglomeraciojaban talalhato Europaban.