Dinamikus árazás az elektronikus piactereken

Napjainkban az elektronikus piactereken reg elfelejtett alkudozasi formak elednek ujra, s megtorni latszik a vevők ardiktatumoknak valo kiszolgaltatottsaga. Csak nehany kattintas az egerrel, es barmelyik vevő attekintheti a teljes piaci kinalatot. Igy a mikrookonomiai tankonyvek szelső eseteből a mindennapok gyakorlatava valhat a tokeletes verseny, s nehany elektronikusan adhato-vehető joszag piacan jelentősen eshetnek az arak. A 20. szazad utolso evtizedeig stabilan fennallo „armeghatarozo” es „arelfogado” szereposztas is megvaltozik a tetszőleges szamu vevő egyidejű bekapcsolodasat lehetőve tevő elektronikus aukciokon. Mindezek ellenere a nagyvallalatok a virtualis terben is hamar ratalalnak azokra a megoldasokra, amelyekkel ujra szegmentalhatjak a piacokat, mersekelhetik transzparenciait, es ahelyett hogy ők versenyeznenek a vevők kegyeert, inkabb vevőiket versenyeztetik. Emellett olyan arazasi szoftvereket telepitenek a halora, amelyek a bejelentkező vevők adataibol megbecsulik fizetesi hajlandosagukat, s ezaltal lehetőve teszik a profitok „optimalizalasat”. A szegyenlősen „jovedelemmenedzsmentnek” nevezett modszerrel elejet veszik annak, hogy olcsobban adjak termekeiket annal, mint amennyit a fogyaszto hajlando adni ertuk. A szerzők a tomeges testre szabas kialakulofelben levő uj termelesi modjanak kontextusaba helyezve mutatjak be a dinamikus arkepzes - ma meg kisse ellentmondasos - előretoreset. Az arazasrol csak egyet tudhatunk biztosan: a rogzitett „koltseg ” ar dominanciaja lassan veget er.** Journal of Economic Literature (JEL) kod: D4.