Az endoszkópos retrográd cholangiopancreatographia során kialakult perforációk típusai és kezelésük | Types and management of perforations occurring during endoscopic retrograde cholangiopancreatography

A szerzők az endoszkopos retrograd cholangiopancreatographia soran kialakult szovődmenyek kozul a viszonylag ritkan előfordulo perforaciokrol (0,3–1%) szamolnak be. Ezen szovődmenyek harom fő tipusat ismertetik keletkezesi mechanizmustol es lokalizaciotol fuggően. Az irodalom attekintesevel megallapitjak, hogy leggyakoribb a periampullaris perforaciok előfordulasa es ritkabb a peritonealis tipusuake. Az előbbiek dontő tobbsegukben konzervativ terapia mellett gyogyulnak, mig utobbiak eseteben altalaban műtet szukseges. Felhivjak a figyelmet a gyors diagnozis fontos prognosztikai szerepere, es arra is, hogy amennyiben alarmirozo tunetek lepnek fel (peritonealis izgalmi jelek, szeptikus tunetek), sebeszeti konzilium, ellatas javasolt. Attekintik az ismert, szovődmenyre hajlamosito tenyezőket (peldaul műtet utani allapotok, tűkes-papillotomia, intramuralis kontrasztanyag adasa, elhuzodo vizsgalat), amelyeknel eleve fokozott korultekintessel kell a vizsgalatot elvegezni. Sajat betegeik negy ezrelekeben (10/2400) kovetkezett be perforacio, amelyből 9 periampullaris volt, egy pedig ureges szervi perforacio. Hat esetben tortent műtet, halalos szovődmeny nem volt. A szerzők megallapitjak, hogy az egyenre szabott terapia alkalmazasaval a perforaciok halalozasi aranya a korabbi 30–40%-rol jelentősen csokkenthető. Orv. Hetil., 2014, 155(7), 248–254. | The authors discuss the incidence of perforation related to endoscopic retrograde cholangio-pancreatography, which is relatively uncommon (0.3–1%) among other types of complications. Perforations can be classified into three types based on their forms and locations. Having reviewed the literature the authors conclude that the most common type is periampullary perforation and the less frequent one is peritoneal perforation. The former usually heals after conservative treatment, while the latter needs an operation. The authors emphasize the important prognostic role of timely diagnosis and surgical treatment if alarming signs (peritoneal, septic) are present. Known predisposing factors, when the procedure needs more careful attention, are also summarized (postoperative status, needle knife papillectomy, intramural contrast media, long lasting examination). After reviewing their own cases, the authors establish that the incidence of perforation in their own centre was four per thousand (10/2400), out of which nine were periampullar and one peritoneal type. In 6 cases operation was necessary, and there was no mortality. The authors conclude that individually tailored therapy can largely reduce the 30–40% mortality rate reported in earlier studies. Orv. Hetil., 2014, 155(7), 248–254.