A "prózafordulat" mint korszakalakzat és elemzési szempont = Prosa Turn as epochal figure and analytical aspect

A kutatas az un. "prozafordulat" irodalomtorteneti jelenseget vizsgalta, melyhez a keső modern-posztmodern korszakuszob kothető a magyar irodalomban. Ehhez a fordulathoz a kortars irodalom-, tortenelem- es mediaelmeletek belatasainak alkalmazasaval tobb szempontbol kozelitettunk, hogy igy tagithassuk a jelenseg ertelmezesi kereteit. Kulonos hangsulyt fektettunk a kanonizacios folyamatok kerdesere es ezzel osszefuggesben az irodalomtorteneti fordulat intezmenyi felteteleinek vizsgalatara, azaz a magyar irodalmotudomany ezzel parhuzamosan jatszodo megujulasi folyamataira. Vizsgaltuk tovabba, hogy mennyiben beszelhetunk a fordulat előzmenyeiről mind az irodalmi termeles, mind az irodalomkritika oldalan. Kulon hangsulyt fektettunk a kerdesre, hogy a kortars proza felől nezve ez a fordulat inkabb egy folyamat a lezarasanak vagy kezdetenek tekinthető. A kutatas soran egy konferenciat szerveztunk (2007), a tapasztalatok osszegzesere megjelentettunk egy tobbszerzős tanulmanykotetet Prozafordulat (2007) cimmel. A kutatas tovabbi eredmenyeit harom monografiaban, (Szirak Peter: Orkeny Istvan, 2008; Palko Gabor: Esterhazy-kontextusok, 2007; Gyorffy Miklos-Kelemen Pal: Kertesz und die Seinigen, 2008), valamint szamos esetanulmanyban es szocikkben tettuk kozze, kulonos figyelmet forditva arra, hogy a kutatas eredmenyeit a kulfoldi szakmai kozonseg is megismerhesse. | The research project examined the phenomena of 'the postmodern turn' in Hungarian literature, as it is commonly known, that is the transition from the late modern epoch to postmodernsim from a literary historical perspective. Our methodology relied on an interdisciplinary basis, making use of the current trends of literary theory, the theories of history, and media studies in order to create a more contextualized view on 'the postmodern turn'. Firstly, we highlighted the questions of canon-formation and how the institutional conditions of literary history changed over time, which is closely connected to a certain renewal of Hungarian literature. Secondly, we show that the 'postmodern turn' is not punctiform, so that the main literary products of the epoch have a prehistory, and the same applies to literary criticism too. Thirdly, it was examined whether the 'turn' is the end of a process, or just the opposite, the beginning of it. During the term of the research project we organized a conference (in 2007), in the same year we published a volume entitled 'The Postmodern Turn' (Prozafordulat). Further results were published in three separate monographies (Gabor Palko: Esterhazy-kontextusok, 2007; Peter Szirak: Istvan Orkeny, 2008; Miklos Gyorffy - Pal Kelemen: Kertesz und die Seinigen, 2008), and in several studies and essays, both in Hungarian and foreign languages.