Tápanyagellátás hatása 13 éves telepített gyep fejlődésére és botanikai összetételére a Mezőföldön.

Egy műtragyazasi kiserlet 40. eveben, 2013-ban vizsgaltuk az elterő N, P, K, ellatottsagi szintek es kombinacioik hatasat a reti csenkesz (Festuca pratensis) vezernovenyű, nyolckomponensű pillangosnelkuli gyepkeverek fejlődesere, termesere es botanikai osszetetelere a telepites utani 13. evben. A termőhely talaja a szantott retegben 3% humuszt, 3˗5% CaCO3 -ot es 20˗22% agyagot tartalmazott, N es K elemekben eredetileg kozepesen, P es Zn elemekkel viszonylag gyengen ellatottnak minősult. A kiserlet 4N×4P×4K = 64 kezelest x2 ismetlest = 128 parcellat foglal magaban. A talajviz 13‒15 m melyen helyezkedik el, a terulet aszalyerzekeny. A vizsgalt 2013. evben a tenyeszidő kezdeten a talaj 1 m retege kb. 170 mm csapadekot tarolt, a tenyeszidő alatt lehullott csapadek 381 mm-t tett ki. A gyep mintegy 551 mm vizkeszlettel rendelkezhetett a junius 17-i kaszalas idejeig. Az eloregedő gyep masodik kaszalashoz sarjut nem kepezett ebben az aszalyos evben. Az atlagos novenymagassag kaszalas előtt 2013. junius 17-en a kontroll talajon 10 cm, az optimalis NPK ellatott parcellakon 100 cm volt. Dontőnek a N-tragyazas bizonyult. A K atlagosan 40, a P 25%-kal igazolhatoan novelte a magassagot. A szenahozam a kontrollon mert 1,8 t·ha-1 mennyisegről 8,2 t·ha-1-ra emelkedett az optimalis NPK kinalattal. Meghatarozo az N × P kolcsonhatas volt, a K-hatasok csak 0,7 t·ha-1 novekmenyt eredmenyeztek az NP-kezelesek atlagaiban. A 13 evvel korabban elvetett 8 gyepalkoto fűfaj kozul csupan 3 faj volt fellelhető, valamint az azota betelepult arva rozsnok (Bromus inermis). A tarejos buzafű (Agropyron pectinatum) kitűnt extrem N-igenyevel: N-hianyos talajon nyomokban fordult elő, mig a maximalis N-kinalattal 53% boritast adott a PK-kezelesek atlagaiban. Ugyanitt az arva rozsnok 6%-rol 19%-ra novelte aranyat. A nadkepű csenkesz (Festuca arundinacea) aranya 10%-rol 16%-ra nőtt a 100 kg·ha-1·ev-1 N-adaggal, majd a N-tulsuly nyoman boritasa 1-2%-ra csokkent. A csomos ebir (Dactylis glomerata) előfordulasa a kezelesektől fuggetlenul jelentektelen maradt. A nem pillangos gyomok boritasa a N-kontroll parcellakon 26%-ot ert el, majd az emelkedő N-kinalattal 10%-ra sullyedt. A pillangos gyomok 32%-os boritast mutattak a nitrogennel 40 eve nem tragyazott, de novenytermesztessel hasznositott talajon. Osszessegeben a fűfelek aranya negyszeresere nőtt, mig a gyomoke egyotodere esett a novekvő N-adagolassal. A tapelemek kozotti kolcsonhatasokat vizsgalva azt talaltuk, hogy a tarejos buzafű maximalis boritasa 50%-kal nőtt az N×P pozitiv kolcsonhatasok eredmenyekeppen. A P-hatasok N-hianyos talajon ugyanis teljesen elmaradtak. A budos zorgőfű (Crepis rhoeadifolia) eseten 18% koruli volt az NP-kontrollon mert boritas, de az egyuttesen es bősegesen NP-tragyazott kezelesek a faj eltűneset eredmenyeztek. Hasonlo jelenseg figyelhető meg a molyhos madarhur (Cerastium tomentosum) fajnal. A fedel rozsnok (Bromus tectorum) boritasa 14%-os a mersekelt NP-kinalatnal, majd az NP hianya vagy tulsulya egyarant a faj kiszorulasat eredmenyezi. Az egyes fajok versenykepesseget a taplaltsagi szituacio alapvetően befolyasolhatja.