Extracorporalis membránoxigenizáció intenzív osztályon: 14 eset ismertetése

Osszefoglalo. Az extracorporalis membranoxigenizaciot egyre gyakrabban alkalmazzak vilagszerte refrakter legzesi es/vagy keringesi elegtelenseg kezeleseben. Intezetunkben 2015-ben kezdtuk meg a program előkesziteset es felepiteset. Celunk az extracorporalis membranoxigenizacios kezeles elettani alapjainak rovid ismertetese, kulonos tekintettel a venovenosus konfiguraciora, es az eddig kezelt eseteink eredmenyeinek osszefoglalasa. Az irodalom szisztematikus attekintese es a kezelt esetek adatainak retrospektiv ertekelese voltak a modszereink. 2016 ota osszesen 14 beteg eseteben hasznaltunk extracorporalis membranoxigenizaciot (8 ferfi, 6 nő, eletkor 51 ± 15 ev, APACHE II. score 24 ± 7). Az indikacio 9 esetben sulyos refrakter hypoxaemias legzesi elegtelenseg, 1 esetben tracheooesophagealis fistula es legzesi elegtelenseg, 1 esetben műtet alatti tamogatas tervezett trachearekonstrukcio soran es 3 beteg eseteben refrakter cardiogen shock volt. Az extracorporalis membranoxigenizacio 11 betegben a legzes, 3 betegben a keringes tamogatasat szolgalta, 13 venovenosus, 1 venoarteriosus konfiguracioban. Az extracorporalis tamogatas ideje legzestamogatas eseteben 14 ± 6 nap, a cardialis tamogatasok eseteben 5 ± 4 nap volt. Az intenziv osztalyos apolasi idő 27 ± 13, illetve 21 ± 17 nap volt a ket betegcsoportban. 9 beteget jo funkcionalis allapotban bocsatottunk el, 5 beteg halt meg osztalyunkon, tovabbi 3 kesőbb a korhazi bennfekves soran. Az extracorporalis membranoxigenizacios program regionalis centrumokban Magyarorszagon is megvalosithato. A nemzetkozi ajanlasok, oktatasi modszerek alkalmazasaval a nemzetkozi irodalomban kozolt tulelesi eredmenyekhez hasonlo eredmenyek erhetők el hazankban is. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425-431. Summary. Extracorporeal membrane oxygenisation is commonly used worldwide for refractory respiratory and circulatory failure. We started to organise the introduction of this therapeutic modality in 2015. Our aim is to give a short review about extracorporeal life support, especially veno-venous extracorporeal membrane oxygenation, and to present our first results. We provide a systematic review of the currently available literature and a summary of our first treatments. As of 2016, we supported 14 patients with extracorporeal membrane oxygenisation (8 men, age 51 ± 15 years, APACHE II score 24 ± 7). The indications were refractory hypoxaemic respiratory failure in 9, tracheo-oesophageal fistula and respiratory failure in 1, support during surgery for planned tracheal reconstruction in 1, and refractory cardiogenic shock in 3 patients. We provided respiratory support in 11, circulatory support in 3 cases, with 13 veno-venous and 1 veno-arterial configuration. The support lasted for 14 ± 6 days in respiratory, and for 5 ± 4 days in cardiac cases. Intensive care length of stay was 27 ± 13 and 21 ± 17 days in the two patient groups. We discharged 9 patients in good functional state, 5 patients died during intensive care and further 3 later, during the hospital stay. Our results show that the implementation of an extracoporeal membrane oxygenation program is feasible in Hungarian tertiary centers. In line with international recommendations and adapting international training courses, the survival is very similar to that reported in the literature. Orv Hetil. 2021; 162(11): 425-431.