Innovációs verseny – Esélyek és korlátok

A hatunk mogott hagyott alig fel evtizedben korszakos trendek tortek meg, szilardnak hitt intezmenyek roppantak ossze, „cafolhatatlan” igazsagokat dontottek romba a tenyek. Sok – korabban bevalt – dolog porladt el korulottunk, hogy helyet csinaljon az ujnak: uj termekeknek, uj szervezeteknek, uj piacoknak es uj gondolatoknak. E nagy erővel zajlo kreativ rombolashoz nem lehet a szokott modon kozeliteni. Az innovacio ugyanis – amint e konyvből kiderul – maga is megujul, eddig nem ismert formakban jelenik meg. Az ujitasokat mar nem feltetlenul a nagyvallalatok zart kutatolaboratoriumaiban keszitik elő, Bangladestől a kollegiumi szobakig a legvaratlanabb helyeken bukkannak fel jelentős talalmanyok. Az innovacio szulőhelye, eltető kozege egyre inkabb a vilaghalo. A globuszon mindent magaval sodro innovacios verseny zajlik, es hazank egyre nehezebben tartja a lepest a versenyfutasban. 2001-ben a Nature, a tekintelyes brit tudomanyos magazin „A 20. szazadot Budapesten krealtak” cimmel jelentetett meg cikket, listaba szedve mindazokat a Budapesten szuletett felfedezeseket, amelyek megvaltoztattak az emberi tortenelmet. Mi tortent a mult szazad kozepetől mostanaig, hogy ma mar az innovacios lemaradasunkat kell magyarazni? A szerzők erre a kerdesre keresik a valaszt. A szeles korű irodalom atpasztazasa es a konyvben bemutatott empirikus kutatas egyarant azt a celt szolgalja, hogy kirajzolodjanak az innovaciot mozgato erők, es kideruljon az is, hogy milyen feltetelek mellett lehetne azokat a novekedes serkentesere kiaknazni.