Gazdag szegények. Időráfordítási hajlandóság a környezeti javak értékelésében

Vilagszerte egyre gyakrabban kutatjak a kornyezeti javakban bekovetkező valtozasok penzbeli erteket. Leginkabb azt vizsgaljak, mekkora aldozatot hajlandok az emberek hozni annak erdekeben, hogy egy kedvező kornyezeti valtozas bekovetkezzen, vagy egy hatranyos valtozast el lehessen kerulni. A penzbeli felajanlasnak azonban sok esetben gatat szab az, ha a megkerdezetteknek nincs nelkulozhető jovedelmuk, amelyet erre a celra – akar csak elmeletben is – befizethetnenek, mikozben magat a kedvező valtozast (vagy a kedvezőtlen elmaradasat) ők is ertekelik. Ilyen esetekre a szakirodalom azt javasolja, hogy a penzbeli hozzajarulast idő vagy munka felajanlasaval helyettesitsuk, ily modon jutva a penzbeli ertekeles egy alternativajahoz, amely azonban valtozatlanul piaci alapu es kvantitativ jellegű. A hagyomanyos piac „egy dollar–egy szavazat” logikaja ily modon demokratikusabb iranyt vehet, hiszen a naptari nap mindenki szamara huszonnegy orabol all. A tanulmany ennek jegyeben foglalja ossze a temaban szuletett nemzetkozi szakirodalmat.* Journal of Economic Literature (JEL ) kod: H23, H41, I31, Q51.