Célkitűzés: Az akut coronariaszindróma (ACS) előfordulása jelentős, potenciálisan életet veszélyeztető betegség. Kutatásunk célja az volt, hogy felmérjük, mennyire van jelen a prehospitális késés az akut cardiovascularis kórfolyamatokban, illetve felmérni az akut coronariaszindróma jellemzőit. Vizsgálat módszere: Kutatásunk kvantitatív, prospektív kérdőíves vizsgálat. Vizsgálatunk 2019. december és 2020. február között zajlott. Mintacsoportunk az akut ACS-n átesett páciensekből állt (n=71). Eredmények: Az ACS-re jellemző klinikai tünetegyüttesek jelentkeztek, mint a nyomó, szorító mellkasi fádalom, dyspnoéval. A fájdalom értékelésénél a betegek a PSS, valamint VAS-skálákon relatív magas fájdalomértékelési értéket jelöltek. A fájdalom napszaki megoszlása tekintetében kiemelendő, hogy a vizsgált betegek döntő többségénél a nappali órákban indultak a tünetek. A prehospitális késés átlaga több volt, mint négy óra. Következtetés: Az ACS egy magas időfaktorú kórkép, ahol a betegnek a legnagyobb segítség a mihamarabbi definitív ellátóhelyre való szállítás, így a betegbiztonság növelése és a mortalitás csökkentése céljából fontos a késési idő minimalizálása.
A szuicídium még mindig súlyos problémát jelent, és hazai viszonylatban vezető halálokként tartják számon. A kutatás célja, felmérni az Országos Mentőszolgálat által Fejér vármegyében 2020-ban ellátott öngyilkosságon vagy öngyilkossági kísérleteken átesett betegek számát, életkori és nemi megoszlását, jellemzőit, gyakoriságát, az elkövetési formáit, illetve meghatározni a befejezettség/befejezetlenség arányát. Az öngyilkosságok megelőzése érdekében fontos az időben történő felismerés és a megfelelő kezelés. Az érintetteknek és a szakembereknek együtt kell dolgozniuk a megelőzési stratégiák kidolgozása érdekében, és a társadalomnak együtt kell működni a probléma megoldása érdekében. A megfelelő tudatosság és szakmai segítségnyújtás hozzájárulhat a számok csökkentéséhez.