Az 1967. június 5-én kirobbant s hat napig tartó „villámháborúban” az arab országok katasztrofális vereséget szenvedtek. A vereség súlyos csapás volt a Szovjetunióra és a szocialista országokra is. A cikk bemutatja, hogyan reagált a hivatalos Magyarország, a párt és állami vezetés, de azt is, ahogyan a közvélemény, „az utca embere” véleményt formált. A hivatalos állásfoglalás nyilvános volt, míg a közvélemény álláspontját levéltári források és a hivatalos lapok ún. bujtatott cikkei alapján tudjuk rekonstruálni.
Háttér A Carver és White (1994) által kidolgozott Viselkedéses Gátló és Aktiváló Rendszer Skálák (BIS-BAS Skálák) a legszélesebb körben használt és leginkább idézett mérőeszköz, amely Gray (1982, 1991) Megerősítésre való érzékenység elméletén alapul (Reinforcement Sensitivity Theory , RST). Cél A kérdőív magyar nyelven nem érhető el, ezért jelen tanulmány célja e hiány pótlása, a kérdőív nagy elemszámú mintán történő hazai adaptációja során szerzett pszichometriai jellemzők közreadásával. Módszer A kérdőívet keresztmetszeti kutatás során vizsgáltuk, egészséges felnőttek 1430 fős mintáján (M=29,36 év). Az alkalmazott kérdőívek: Eysenck Személyiség Kérdőív (EPQ), Büntetés és Jutalomérzékenység Kérdőív (SPSRQ), Zuckerman–Kuhlman Személyiség Kérdőív (ZKPQ). Eredmények A reliabilitásvizsgálat jó belső megbízhatóságot jelez (Cronbach-α=0,70–0,82), az intraklassz korreláció alapján a kérdőív skálái időben megbízhatóak (ICC=0,76–0,88). A feltáró faktoranalízis öt önálló főkomponenst azonosított, amelyek a teljes variancia 57%-át magyarázzák. A kérdőív konfirmatív faktoranalízise az eredeti négyfaktoros struktúrával szemben a szorongás és a félelem konstruktumát egymástól elkülönítő, revideált RST-elméletet támasztja alá. A kérdőív skáláinak konvergens és diszkriminatív validitása során kapott eredmények összhangban állnak a nemzetközi adatokkal. Konklúzió A BIS-BAS Skálák magyar adaptációja alkalmas a viselkedéses gátló és aktiváló rendszer szenzitivitásának mérésére, ugyanakkor a revideált RST-elmélet igazolása további empirikus kutatásokat tesz szükségessé.
Abstract In this study, we interpret codependency as a dysfunctional pattern of relating to others, and based on this approach, we hypothesized an association with negative forms of dyadic coping, relationship problems and life satisfaction. A total of 246 Hungarian participants (167 females, 79 males), aged 18–72 years (M = 35.3, SD = 11.6) completed our online survey including measures of codependency, dyadic coping, perceptions of relationship, and life satisfaction. In our cross-sectional research, the Spann-Fischer Codependency Scale (SF-CDS), the Dyadic Coping Inventory (DCI), the Shortened Marital Stress Scale (MSS-R), and the Satisfaction With Life Scale (SWLS) were used. Correlational and pathway analyzes were applied to confirm our hypotheses. Codependency was associated with negative dyadic coping, while we found no measurable influence on positive dyadic coping. Individuals with higher codependency rated both their own and their partner’s negative dyadic coping more pronounced, while at the same time they characterized their relationships as more problematic. Structural Equation Modelling proved that codependent attitudes, along with the emergence of negative dyadic coping forms and perception of relationship problems, reduce a person’s life satisfaction. Overall, it can be stated that the more codependent the participants were, the more negative their own and partner’s behaviour was perceived in stressful situations and the more problematic their intimate relationship was found to be. Our results support the idea that codependency is a specific, largely stable attitude that determines a person’s perception and behaviour relating to others.
Tanulmányunkban arra vállalkozunk, hogy a kötődéselméletet a fejlődési pszichopatológia szemszögéből vizsgáljuk és mutassuk be. A téma rendkívül szerteágazó, ezért megpróbáltuk a kötődéselmélet és fejlődési pszichopatológia érintkezési pontjaira vonatkozó, általunk legfontosabbnak és legújszerűbbnek gondolt elméleti megfontolásokat bemutatni. Tanulmányunkat egy rövid történeti bevezetéssel kezdjük, majd a két terület – kötődéselmélet és fejlődési pszichopatológia – szemléleti illeszkedését mutatjuk be. Ezt olyan különböző elméleti modellek felsorolása követi, amelyekben a kötődési minőség lelki zavarokra gyakorolt hatásának lehetséges útvonalait kutatjuk. Ezután a kutatási eredmények tükrében a biztonságos és a dezorganizált kötődésnek a patológiás lelkiállapotok kialakulásában játszott szerepét mutatjuk be. Itt az összefüggések mellett a fejlődési pszichopatológia igényeinek eleget téve a lehetséges közvetítő változókat, közvetítő folyamatokat hangsúlyozzuk. Az összegzésben a kötődéselmélet gyakorlati, diagnosztikai és terápiás hasznosságát tárgyaljuk.
