A kórházon kívül bekövetkezett keringésmegállások esetén a túlélésben nagy szerepe van a minél előbb, szakszerűen megkezdett újraélesztésnek. A bajbajutottat általában egy laikus személy észleli, a segítségnyújtási hajlandóság azonban elmarad az elvárhatótól. A segítségnyújtási aránynak és az újraélesztés minőségének javulásához hozzájárulhat a diszpécserasszisztált újraélesztés alkalmazása, melynek során a szakember a segélyhívás során instruálja a helyszíni ellátót. A széles körben bevezetett telefonasszisztált újraélesztés továbbfejlesztett változata a videoasszisztált újraélesztés, mely a hangalapú kommunikáción túl biztosítja a videoalapú kommunikációt is, ezzel pontosabb képet adva a helyszínről, a bajbajutottról és az ellátóról egyaránt, valamint biztosítva a valós idejű visszajelzés lehetőségét. Korábban a témában főként szimulált környezetben történtek felmérések, melyek kimutatták a videoasszisztált újraélesztés pozitív hatásait. A technológia néhány országban már a valós ellátási rendszerbe is bekerült. A pozitívumok ellenére fontos megvizsgálni az eddig kevésbé kutatott aspektusokat is, melyek a technológia hatékonyságát befolyásolják. Ilyen lehet a kamerapozíció, a képminőség, a környezeti viszonyok, valamint az ellátók és a diszpécserek ismerete és attitűdje a videoasszisztált újraélesztéssel kapcsolatban. Az utóbbiak tisztázása azért fontos, mert a technológia rendelkezésre állása önmagában még nem garancia a sikeres implementációra. Összefoglalva, javasolt egy nemzeti CPR-regiszter létesítése. A V-CPR-módszer bevezetéséhez hazai környezetben végzett tanulmányokra van szükség. Javasolt egy szakmai konszenzus-munkacsoport alakítása az összes érintett szakértő bevonásával a V-CPR irányelveinek kidolgozásához. Orv Hetil. 2023; 164(1): 11–18.
Bevezetés: A 2019-ben kitört koronavírus-járvány a mentődolgozók egészségét minden téren kiemelten veszélyeztette. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja volt felmérni a pandémia után a mentődolgozók körében a poszttraumás stressz-zavar előfordulását. Adatok és módszerek: Keresztmetszeti, kvantitatív felmérésünket online végeztük az Országos Mentőszolgálat dolgozói körében, 2023. február–május között, nem véletlenszerű kényelmi mintaválasztással. Kérdőívünk a John Brier-féle Trauma Symptom Checklist-33 kérdésein kívül a szociodemográfiai adatokra, a munkavégzésre és a koronavírus-járványra vonatkozó kérdéseket tartalmazott. Beválasztásra kerültek a 18. életévüket betöltött, min. 1 éves munkaviszonnyal rendelkező, a pandémia alatt is aktív mentődolgozók. A kapott adatokat leíró és matematikai statisztikai számításokkal (khi2-próba, kétmintás t-próba, ANOVA, korrelációszámítás) értékeltük ki, az SPSS 26.0 szoftver segítségével (p<0,05). Eredmények: Mintánkat 237 fő (n = 237) alkotta, akiknek 84%-a volt férfi, az átlagéletkor 39,65 ± 10,48 év volt. A legtöbben (24,1%) a fővárosi mentésben és mentőtisztként (25,7%) tevékenykedtek. A megkérdezettek 73,7%-át érte a fertőzés. 5 fokozatú Likert-skálán átlag 2,21 ± 1,32 értékben viselte meg őket a karantén, családjukat 3,49 ± 1,29 értékben féltették a koronavírustól. A poszttraumás stressz-zavar teszten mért átlagpontszám 26,52 ± 19,36 volt. A válaszadók 25,7%-a 40 pont felett teljesített, így ők voltak a kórkép által a legveszélyeztetettebbek. Sokkal inkább érintette a betegség a nőket (p = 0,028), a társas kapcsolatban élőket (p = 0,013), azokat, akiket a karantén érzelmileg jobban megviselt (r = 0,296, p<0,001), akiket a koronavírus miatti túlmunka fizikailag (r = 0,307, p<0,001), illetve lelkileg jobban megterhelt (r = 0,776, p<0,001). Azok, akiknél a poszttraumás stressz-zavar a pontszámuk alapján is súlyosabbnak bizonyult, nagyobb arányban vették igénybe az Országos Mentőszolgálat által biztosított mentálhigiénés szakember segítségét (p = 0,002). Következtetés: Továbbra is kiemelt figyelmet kell fordítani a mentődolgozók mentális egészségének gondozására, különösen az azonosított rizikócsoportok tekintetében. Orv Hetil. 2024; 165(45): 1779–1787.
Bevezetés: A káliumzavarok előfordulása a sürgősségi osztályokon számottevő, ami jelentős morbiditással és mortalitással jár. Célkitűzés: A kutatás célja, hogy bemutassa a dyskalaemiák prevalenciáját hazai sürgősségi betegellátó osztályon, a kialakulás és a kezelés körülményeit, befolyásoló tényezőit. Módszer: Keresztmetszeti, retrospektív vizsgálatot végeztünk, anonim módon. A minta, nem véletlenszerű mintavételi módszert követően, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet Sürgősségi Betegellátó Osztályán 2021. szeptember és december között jelentkező, hypo- (n1 = 130) vagy hyperkalaemiával (n2 = 70) diagnosztizált páciensekből állt (n = 200). A kapott adatokat leíró és matematikai statisztikai számításokkal (khi2-próba, kétmintás t-próba, ANOVA és korrelációanalízis) értékeltük ki, SPSS 22.0 szoftver segítségével (p<0,05). Eredmények: A hypokalaemia hajlamosító tényezői közé tartozott a női nem (p<0,001) és a magasvérnyomás-betegség (p = 0,04). A középsúlyos hypokalaemiás páciensek 60%-a diagnosztizált hypertoniás volt (p = 0,003). A hyperkalaemiás állapotokhoz az emelkedettebb vércukorértékek (p<0,001), a diabetes mellitus (p<0,001) és a krónikus vesebetegség volt köthető (p<0,001). Minél súlyosabb volt a káliumeltérés mértéke, annál nagyobb valószínűséggel voltak jelen kórjelző diagnosztikus EKG-eltérések, melyek hyperkalaemia esetén 48,6%-ban fordultak elő (p<0,001). A prezentációs panaszok tekintetében a fulladással jelentkezők esetében volt a legmagasabb a szérumkáliumszint (p<0,001). Az életmentő beavatkozásra szoruló betegek többsége súlyos hypokalaemiával bírt (p<0,001). A hyperkalaemia, illetve a hypokalaemia gyakran járt kórházi felvétellel, míg ritkábban halálozással. Következtetés: Mindenképpen hasznos lenne a dyskalaemiás állapotok kezelésére egységes irányelvek kidolgozása, amelyek nagymértékben növelhetik a betegbiztonságot, és megkönnyíthetik a klinikus döntési helyzetét kritikus szituációkban. Orv Hetil. 2024; 165(5): 183–191.
Célkitűzés: A kutatás célja volt felmérni az aktív mentődolgozók fizikai és mentális egészségi állapotát a koronavírus-járvány miatt rájuk nehezedő többletfeladatok tekintetében. Adatok és módszerek: Keresztmetszeti vizsgálat történt az Országos Mentőszolgálat 130 dolgozójának (n = 130) részvételével 2023 első negyedévében, online kérdőív segítségével önkéntes alapon, anonim módon. Kényelmi mintavételt követően az SF-36 kérdőív segítségével vizsgáltuk a testi és lelki egészséget, emellett a váz- és izomrendszeri állapotra és a COVID–19-pandémia megélésére vonatkozó kérdéseket tettünk fel. Az SPSS 26.0 program segítségével történt az adatelemzés, leíró és matematikai statisztikai próbákkal. Az eredmények p<0,05 esetén bizonyultak szignifikánsnak. Eredmények: A mentődolgozók a legjobbnak „Fizikai működésüket” (átlag 90,7 ± 13,2 pont), a legrosszabbnak „Általános egészségüket” (55,4 ± 9,5 pont) tartották. A dimenziók egymással korreláltak. 73,1%-uknak volt mozgásszervi panasza az előző 5 évben, a legnagyobb arányban a hát- (56,8%) és gerinctájékon (51,5%). Ezek a mentődolgozók határozottan rosszabbnak vélték „Fizikai működésüket” (p = 0,002). 95 fő volt regisztrált COVID–19-fertőzött, 50%-ukat csupán kismértékben vagy egyáltalán nem viselte meg a pandémia (2,6 ± 1,2 átlagpont). A koronavírus megélése negatív hatással volt a „Vitalitás” (r = –0,204, p = 0,020), az „Érzelmi szerep” (r = –0,317, p<0,001) és a „Mentális egészség” (r = –0,283, p = 0,001) dimenziókra. A COVID–19 okozta maradványtünetekkel élők rosszabbnak értékelték „Fizikai működésüket” (p = 0,015), a „Testi fájdalom” dimenziót (p = 0,010), „Szociális működésüket” (p = 0,001) és „Mentális egészségüket” (p = 0,023). Következtetés: A pandémia okozta, hirtelen megnövekedő munkaterhelés miatt elengedhetetlen a mentésben dolgozók egészségének szoros monitorozása. A koronavírus okozta maradványtünetek és a mellettük megjelenő mozgásszervi bántalmak ronthatják a betegellátás minőségét. Orv Hetil. 2024; 165(43): 1707–1713.
In Hungary, around 14,000 to 15,000 traffic accidents result in personal injuries on public roads annually. Half of the individuals involved in fatal collisions are considered vulnerable pedestrians or cyclists. Our retrospective cross-sectional study reviewed the police and medical aspects of personal injury traffic accidents in our county. In 2023, there were 26 fatal accidents, 9 of which involved pedestrians, with 8 being at-fault pedestrians. Additionally, 920 traffic accident patients visited the emergency care department of the county hospital, with 68% of them having injuries that healed within 8 days.
Abstract Background The resuscitation guidelines provided for the COVID-19 pandemic strongly recommended wearing personal protective equipment. The current study aimed to evaluate and compare the effectiveness of chest compressions and the level of fatigue while wearing two different types of mask (surgical vs. cloth). Methods A randomized, non-inferiority, simulation study was conducted. Participants were randomised into two groups: surgical mask group ( n = 108) and cloth mask group ( n = 108). The effectiveness (depth and rate) of chest compressions was measured within a 2-min continuous chest-compression-only CPR session. Data were collected through an AMBU CPR Software, a questionnaire, recording vital parameters, and using Borg-scale related to fatigue (before and after the simulation). For further analysis the 2-min session was segmented into 30-s intervals. Results Two hundred sixteen first-year health care students participated in our study. No significant difference was measured between the surgical mask and cloth mask groups in chest compression depth (44.49 ± 10.03 mm vs. 45.77 ± 10.77 mm), rate (113.34 ± 17.76/min vs. 111.23 ± 17.51/min), and the level of fatigue (5.72 ± 1.69 vs. 5.56 ± 1.67) ( p > 0.05 in every cases). Significant decrease was found in chest compression depth between the first 30-s interval and the second, third, and fourth intervals ( p < 0.01). Conclusion The effectiveness of chest compressions (depth and rate) was non-inferior when wearing cloth mask compared to wearing surgical mask. However, the effectiveness of chest compressions decreased significantly in both groups during the 2-min chest-compression-only CPR session and did not reach the appropriate chest compression depth range recommended by the ERC.
A szuicídium még mindig súlyos problémát jelent, és hazai viszonylatban vezető halálokként tartják számon. A kutatás célja, felmérni az Országos Mentőszolgálat által Fejér vármegyében 2020-ban ellátott öngyilkosságon vagy öngyilkossági kísérleteken átesett betegek számát, életkori és nemi megoszlását, jellemzőit, gyakoriságát, az elkövetési formáit, illetve meghatározni a befejezettség/befejezetlenség arányát. Az öngyilkosságok megelőzése érdekében fontos az időben történő felismerés és a megfelelő kezelés. Az érintetteknek és a szakembereknek együtt kell dolgozniuk a megelőzési stratégiák kidolgozása érdekében, és a társadalomnak együtt kell működni a probléma megoldása érdekében. A megfelelő tudatosság és szakmai segítségnyújtás hozzájárulhat a számok csökkentéséhez.
Összefoglaló. Az új típusú koronavírus (SARS-CoV-2 ) okozta járvány hirtelen megnövekedett betegszámai és halálozásai komoly kihívás elé állították az egészségügyi ellátás minden színterét. A magas időfaktorú kórképek ellátásában a laikusok által végzett elsősegélynyújtás alapvető fontosságú a beteg túlélése és maradandó egészségkárosodásának elkerülése szempontjából. Az áttekintés célja rávilágítani arra, hogy a SARS-CoV-2 okozta járvány idején az első észlelők által megkezdett azonnali beavatkozások késlekedése mögött az elsősegélynyújtói attitűd változása feltételezhető. A társadalmilag fontos elsősegélynyújtás fenntartása érdekében az Európai Újraélesztési Tanács is módosította az elsősegélyre, az alapvető, eszköz nélküli újraélesztésre vonatkozó irányelveit, továbbá ajánlásokat fogalmazott meg a járvány idején a biztonságos elsősegélynyújtás oktatásával kapcsolatban. A hazai adaptáció érdekében a jelen áttekintés összefoglalja a legfontosabb eljárásrendi szempontokat, kiegészítéseket, és kitér azok gyakorlati alkalmazhatóságára is. Az eljárásrendek változásának legfőbb célja, hogy a segítségnyújtói szándékot a koronavírus-járvány előtti motiváltsági szintre lehessen visszahozni és azt tovább fokozni szakszerű oktatási anyagok és korszerű módszerek révén. Orv Hetil. 2021; 162(15): 571–578. Summary. The sudden increase in the number of patients and deaths from this novel type of coronavirus (SARS-CoV-2) pandemic poses a serious challenge to all arenas of health care delivery system. The care of high-time dependent-factor illnesses is essential for the survival of a patient and the need for avoiding impairment of health. The purpose of the review is to highlight that a change in first-aid attitudes can be assumed behind the delay in immediate interventions initiated by first responders during the SARS-CoV-2 pandemic. To maintain socially important first aid, the European Resuscitation Council amended its guidelines on first aid, basic life support and made further recommendations at the time of pandemic on first-aid education, too. For effective domestic adaptation, the present overview summarises the most important aspects of guidelines and their supplements and also covers their practical implementations. The main purpose of the change in guidelines is to bring the willingness of the first responders back to the level before the coronavirus pandemic, and to further enhance it with professional educational materials and modern methods. Orv Hetil. 2021; 162(15): 571–578.
Bevezetés: A prehospitális betegellátás minden színtere más és más megterhelést ró a dolgozók testi és lelki egészségére. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja volt összevetni a földi, a légi- és a vízimentők stresszterhelését és egyéb rizikófaktorait. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálat történt a 2022. augusztus–októberi időszakban. Nem véletlenszerű, kényelmi mintaválasztást követően az adatgyűjtés önkéntes alapon, az Országos Mentőszolgálat Vas vármegyei mentőállomásain (n = 70), a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. bázisain (n = 24) és a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatánál (n = 25) anonim, online kérdőív segítségével zajlott. A Rövid Stressz Kérdőív (Purebl és Rózsa, 2006) mellett szociodemográfiai mutatókra, munkavégzésre, káros szenvedélyekre, sportolásra és mentálhigiénés szokásokra kérdeztünk rá. Eredmények: A minta (n = 119) stresszterhelése alacsonynak volt mondható (átlag 9,79 ± 5,38), melyet nem befolyásolt a munkavégzés színtere (p = 0,064). A legjelentősebb stresszről a földi (10,17 ± 5,57 pont), míg a legcsekélyebbről a légimentők (9,08 ± 4,86 pont) számoltak be. A „nagy fokú” és az „igen jelentős” stresszkategóriába tartozott az Országos Mentőszolgálat dolgozóinak több mint 50%-a (p = 0,987). Nagyobb stresszterhelést mutattak a nők (p = 0,008), az egyedül élők (p = 0,006) és a gyermektelenek (p<0,001). Minél több esetet látott el egy műszak alatt (p = 0,008), minél megterhelőbbnek érezte a műszakokat (p<0,001), és minél kevésbé érezte magát szakmailag felkészültnek (p<0,001) egy válaszadó, annál nagyobb volt a stresszterhelése. Következtetés: A mentésben dolgozókat érő stressz mértékében és az előforduló rizikó-magatartások tekintetében nem volt ugyan számottevő különbség földön, vízen és/vagy levegőben, az eredmények rávilágítottak, hogy a munkaterhelés mértékét tekintve a földi mentésben tevékenykedők szoros nyomon követést igényelnek a stresszterhelés és a megküzdés szempontjából. Orv Hetil. 2024; 165(23): 900–907.
